Sietősöknek: Békanyál névvel valójában a fonalas zöldalgákat illeti a köznyelv. A zöldalgákat két nagy csoportba a zöldalgák (Chlorophyta) és a csillárkamoszatok (Charophyta) törzsbe soroljuk. Mindkét törzsbe tartozhatnak egysejtű, sejtkolóniát alkotó és fonalas szerveződésű algák. Ezeken kívül a zöldalgák között lemezes, míg a csillárkamoszatoknál gyökér és hajtásszerű részből álló telepes fajokat is találunk.
A teleptestes csillárkamoszat
Elmélyülésre hajlamosabbaknak: Vizeinkben sokfelé megjelenik a békanyál, ami fonalas zöldmoszatok tömegéből áll. A moszatsejtek láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz, hosszú fonalakat képezve, amelyek egymásba gabalyodva sűrű moszatgyepeket képeznek.
Fonalas zöldalga tömeg egy lassúfolyású síkvidéki patak (Balatonszemes, Tetves-patak) vizében
A békanyál az erőteljes napsütésnek kitett vizekben intenzív fotoszintézist végez. A folyamatban képződő oxigén gyakran a felemeli a vízfelszínre a békanyál szövedékét.
Ha megmarkolsz egy úszó moszatcsomót és elkezded kihúzni a vízből, akkor fogalmat alkothatsz arról az óriási mennyiségű növénytömegről, amely a fonalas zöldalga túlszaporodásával keletkezett.
A vízből kihúzott békanyál
Az édesvizeinkben leggyakrabban előforduló két fonalas zöldalga csoportot már tapintás alapján is meg lehet különböztetni. Ha a zöld fonalak érdes tapintásúak, és az aljzathoz rögzültek, akkor nagy valószínűséggel egy Cladophora fajjal találkoztunk. Ezek fonalai elágaznak.
Cladophora fénymikroszkópos képe
A másik csoportba (Spyrogira) nyálkás tapintású, szabadon élő fonalas zöldalgák tartoznak. Ezek sejtjeiben már bogárnézővel vizsgálva is előtűnnek a csavar formájú (spirális) zöldszíntestek.
Spirogyra fénymikroszkópos képe
Köszönöm : )
VálaszTörlés