... a hangyák hasznos rovarok

Sietősöknek: A hangyák előszeretettel fogyasztják a levéltetvek által kiválasztott cukros váladékot, és hogy minél több csemegéhez jussanak, megvédik és terjesztik is e növényi kártevőket.

Levéltetvek ragadós galaj hajtásán

Elmélyülésre hajlamosabbaknak: Antropomorf szemléletről tanúskodik az állítás, miszerint léteznek hasznos és kártékony állatok. Egy birkapásztor például, akinek a nyájából a farkas elragadott már kisbárányt, feltehetően kevésbé tartja fontosnak az ordas fennmaradását, mint az a városlakó, aki a biológia órán hallott már a táplálékláncban betöltött fontos szerepéről, ráadásul még semmilyen atrocitás nem érte a farkas részéről. A gyermekmesék közismert pozitív hőse a hangya, amelynek hasznosságát leginkább a termesztett növényeket károsító hernyók és kifejlett rovarok elpusztításával magyarázzák. A kertészkedők kis barátja, a szorgalmas hangya azonban nagyon gyakran éppen a kertek egyik leggyakoribb rovarkártevőinek, a levéltetveknek elterjesztésében vállal főszerepet.
A levéltetvek lárvái tavasszal kelnek ki az apró tojásokból, majd a leveleket szívogatva 2-3 hét alatt fejlődnek ki. Ezek a szárnytalan nőstények megtermékenyítés nélkül (szűznemzés), elevenszüléssel hozzák világra utódaikat. Nyár elején megjelennek a szárnyas nőstények is, amelyek újabb növényeket hódítanak meg. Ősszel hím egyedek is megjelennek és párosodnak a nőstényekkel. Ez utóbbiak az ivaros szaporodás eredményeként rakják le az áttelelő tojásokat. A levéltetvek a növények testét behálózó edénynyalábokat csapolják meg, hegyes szájszervükkel nagy cukortartalmú (szacharóz) oldatot szívnak fel. A felvett cukor nagy részét nem tudják hasznosítani, ez mézharmat formájában hagyja el bélcsatornájukat. Ettől a cukros ürüléktől válik ragacsossá a levéltetvekkel ellepett növényi hajtás. A mézharmat kedvenc csemegéje a hangyáknak, amelyek szívesen nyalják fel a tetvek hátsóján előbukkanó cukros cseppecskéket. A hangyák oly nagy becsben tartják a levéltetveket, hogy elzavarják közelükből a velük táplálkozó katicabogár lárvákat és kifejlett egyedeket. Gyakran még ennél is továbbmenve a levéltetű lárvákat átszállítják a még meg nem fertőzött növényekre, jelentősen felgyorsítva a kártevők elterjedését. A hangyák levéltetvekkel való együttműködése ma már oly nagy károkat okoz a kertészetekben, hogy a mezőgazdászok már a hangyák ellen is vegyszerekkel védekeznek. Egy biokertészkedő ismerősömnek védekezésként azt javasolták, hogy a gyümölcsfái tövét kenje be egérragaccsal, amibe beleragadnak a levéltetveket szállító hangyák. A módszer a levéltetvesedés ellen jó volt, de a fák kérgét tönkretette a ragacs, ami kishíján a gyümölcsös kipusztulásához vezetett.

A levéltetvek legtöbbször a levél fonákán csoportosulnak, mert a levélerek (edénynyalábok) lefelé tekintő részét adja a cukrot szállító háncsrész