2011. augusztus 4., csütörtök

... a tehén fűvel táplálkozik

Sietősöknek: Gondolom, már rá is vágtad, hogy füvet. Helyes a válasz a tehén füvet, vagy szénát eszik, de nem ezekkel táplálkozik. Hát ez meg hogyan lehetséges? Mielőtt megadnám a választ, gondolj bele, hogy mi történne akkor, ha a tehénnel helyet cserélve áttérnél a fű, vagy széna fogyasztására? Elmondom. A tehénnel ellentétben a testsúlyod nem gyarapodna, elkezdenél fogyni, majd végül egyszerűen éhen halnál, pedig a tehénnel ellentétben nem fejnének le tőled napi 8-10 liter tejet. De vajon mit tud a szarvasmarha, amit mi nem tudunk. A növények, különösen a szálas és fás növények fő tömegét egy olyan szervesanyag a cellulóz adja, amit mi emberek és a szarvasmarhák sem tudnak megemészteni, egyes baktériumok viszont igen. A szarvasmarhák összetett gyomrában a pépesre rágott növényi anyagokon egy baktérium tenyészet él és szaporodik, amelynek szaporulatát a szarvasmarha képes táplálékként hasznosítani és megemészteni. Visszatérve a címben szereplő kérdésre, esetünkben azzal az első hallásra furcsa helyzettel állunk szemben, hogy a tehenek ugyan füvet esznek, de alapvetően nem ezzel, hanem baktériumokkal táplálkoznak.
Szénát fogyasztó tehenek
Elmélyülésre hajlamosabbaknak: hogyan működik a kérődzők összetett gyomra?
Az összetett gyomor szerepe nem csak a baktériumtenyészet fenntartásában, hanem a kérődzés folyamatában is fontos. A tehén által elfogyasztott és a fogaival alaposan megőrölt táplálék az összetett gyomor első részébe, a bendőbe kerül. Innen a már emészthető anyag a gyomor utolsó részébe, az oltógyomorba, a valódi gyomorba jut. A még szopós borjak esetében az elfogyasztott tej a nyelőcsőből közvetlenül az oltógyomorba jut. A táplálék rostosabb része a bendőből a recés gyomorba kerül, ahol kis gombócokká formálódik. Kérődzéskor ezeket a gombócokat a szarvasmarha visszaöklendezi, és másodszor is jól megrágja. Ezt követően az újra lenyelt táplálék a leveles-, majd az oltógyomorba jut. A szarvasmarha összetett gyomra egyfajta a cellulózbontó baktériumok tenyészhelyeként működik, ezért a szarvasmarha a baktériumok közreműködésével képes a cellulóz jelentős részét hasznosítani. A cellulózbontás az állat vakbélben fejeződik be, ahol szintén cellulózbontó baktériumok élnek.
A bivaly is összett gyomrú kérődző
A szarvasmarha ezzel a módszerrel az elfogyasztott cellulóznak mintegy 60 százalékát képes hasznosítani. Az elfogyasztott táplálék viszont igen sok ideig, esetenként négy napig is az emésztőrendszerben tartózkodik. Az előbbi ok miatt az összetett gyomorral rendelkező kérődzők nem tudnak folyamatosan nagymennyiségű táplálékot felvenni, ezért csak a magasabb tápanyagtartalmú takarmányokon tarthatók jól.
Mi a helyzet az összetett gyomorral nem rendelkező növényevőkkel, mint például a lovakkal, vagy az üreginyulakkal?
A lovaknál a cellulózbontó baktériumok a vékonybél utolsó, kiöblösödő szakaszában, a vakbélben és az utóbélben élnek. Az itt élő baktériumoknak köszönhetően a lelegelt táplálék cellulóztartalmának mintegy 45 %-a hasznosul. Ez persze kevesebb, mint az összetett gyomrúaknál tapasztalt 60%, viszont a lovak esetében az elfogyasztott táplálék már két nap alatt végighalad a bélcsatornán, ezért ők többet tudnak táplálkozni, mint a szarvasmarhák.
Békésen legelésző lovak
Az üregi nyulaknál is megjelenik a kérődzésnek egy különös fajtája, amely úgy valósul meg, hogy az állat elfogyasztja a saját ürülékét. Gondolom, most meglepődtél. Lássuk hát a részleteket! Az üregi nyulak esetében is a növényi táplálékban található cellulózt a vakbélben élő cellulózbontó baktériumok dolgozzák fel, két lépésben. Elsőként az elfogyasztott növényi táplálékból puha széklet keletkezik, amit az állat elfogyaszt, és újra megemészt. Az éjszaka táplálkozó állatok másnap délben ürítik ki és fogyasztják el a puha székletet, ezért a kétféle „táplálék” nem keveredik az emésztőrendszerükben, ami a hatékony tápanyag hasznosítás fontos feltétele. Az üregi nyulakat nem lehet „jó modorra” szoktatni, ha megakadályozzuk, hogy az ürülékükből lakmározzanak, az a pusztulásukhoz vezet.

2011. július 21., csütörtök

...a békanyál a békák zöldszínű, szálas váladéka, amely a békalakta vizekben tömeges

Sietősöknek: Békanyál névvel valójában a fonalas zöldalgákat illeti a köznyelv. A zöldalgákat két nagy csoportba a zöldalgák (Chlorophyta) és a csillárkamoszatok (Charophyta) törzsbe soroljuk. Mindkét törzsbe tartozhatnak egysejtű, sejtkolóniát alkotó és fonalas szerveződésű algák. Ezeken kívül a zöldalgák között lemezes, míg a csillárkamoszatoknál gyökér és hajtásszerű részből álló telepes fajokat is találunk.
A teleptestes csillárkamoszat
Elmélyülésre hajlamosabbaknak: Vizeinkben sokfelé megjelenik a békanyál, ami fonalas zöldmoszatok tömegéből áll. A moszatsejtek láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz, hosszú fonalakat képezve, amelyek egymásba gabalyodva sűrű moszatgyepeket képeznek.
Fonalas zöldalga tömeg egy lassúfolyású síkvidéki patak (Balatonszemes, Tetves-patak) vizében
A békanyál az erőteljes napsütésnek kitett vizekben intenzív fotoszintézist végez. A folyamatban képződő oxigén gyakran a felemeli a vízfelszínre a békanyál szövedékét.
A vízfelszínen úszó békanyál tömeg
Ha megmarkolsz egy úszó moszatcsomót és elkezded kihúzni a vízből, akkor fogalmat alkothatsz arról az óriási mennyiségű növénytömegről, amely a fonalas zöldalga túlszaporodásával keletkezett.
A vízből kihúzott békanyál
Az édesvizeinkben leggyakrabban előforduló két fonalas zöldalga csoportot már tapintás alapján is meg lehet különböztetni. Ha a zöld fonalak érdes tapintásúak, és az aljzathoz rögzültek, akkor nagy valószínűséggel egy Cladophora fajjal találkoztunk. Ezek fonalai elágaznak.
Cladophora fénymikroszkópos képe
A másik csoportba (Spyrogira) nyálkás tapintású, szabadon élő fonalas zöldalgák tartoznak. Ezek sejtjeiben már bogárnézővel vizsgálva is előtűnnek a csavar formájú (spirális) zöldszíntestek.
Spirogyra fénymikroszkópos képe

2011. július 12., kedd

... a hangyák hasznos rovarok

Sietősöknek: A hangyák előszeretettel fogyasztják a levéltetvek által kiválasztott cukros váladékot, és hogy minél több csemegéhez jussanak, megvédik és terjesztik is e növényi kártevőket.
Levéltetvek ragadós galaj hajtásán
Elmélyülésre hajlamosabbaknak: Antropomorf szemléletről tanúskodik az állítás, miszerint léteznek hasznos és kártékony állatok. Egy birkapásztor például, akinek a nyájából a farkas elragadott már kisbárányt, feltehetően kevésbé tartja fontosnak az ordas fennmaradását, mint az a városlakó, aki a biológia órán hallott már a táplálékláncban betöltött fontos szerepéről, ráadásul még semmilyen atrocitás nem érte a farkas részéről. A gyermekmesék közismert pozitív hőse a hangya, amelynek hasznosságát leginkább a termesztett növényeket károsító hernyók és kifejlett rovarok elpusztításával magyarázzák. A kertészkedők kis barátja, a szorgalmas hangya azonban nagyon gyakran éppen a kertek egyik leggyakoribb rovarkártevőinek, a levéltetveknek elterjesztésében vállal főszerepet.
A levéltetvek lárvái tavasszal kelnek ki az apró tojásokból, majd a leveleket szívogatva 2-3 hét alatt fejlődnek ki. Ezek a szárnytalan nőstények megtermékenyítés nélkül (szűznemzés), elevenszüléssel hozzák világra utódaikat. Nyár elején megjelennek a szárnyas nőstények is, amelyek újabb növényeket hódítanak meg. Ősszel hím egyedek is megjelennek és párosodnak a nőstényekkel. Ez utóbbiak az ivaros szaporodás eredményeként rakják le az áttelelő tojásokat. A levéltetvek a növények testét behálózó edénynyalábokat csapolják meg, hegyes szájszervükkel nagy cukortartalmú (szacharóz) oldatot szívnak fel. A felvett cukor nagy részét nem tudják hasznosítani, ez mézharmat formájában hagyja el bélcsatornájukat. Ettől a cukros ürüléktől válik ragacsossá a levéltetvekkel ellepett növényi hajtás. A mézharmat kedvenc csemegéje a hangyáknak, amelyek szívesen nyalják fel a tetvek hátsóján előbukkanó cukros cseppecskéket. A hangyák oly nagy becsben tartják a levéltetveket, hogy elzavarják közelükből a velük táplálkozó katicabogár lárvákat és kifejlett egyedeket. Gyakran még ennél is továbbmenve a levéltetű lárvákat átszállítják a még meg nem fertőzött növényekre, jelentősen felgyorsítva a kártevők elterjedését. A hangyák levéltetvekkel való együttműködése ma már oly nagy károkat okoz a kertészetekben, hogy a mezőgazdászok már a hangyák ellen is vegyszerekkel védekeznek. Egy biokertészkedő ismerősömnek védekezésként azt javasolták, hogy a gyümölcsfái tövét kenje be egérragaccsal, amibe beleragadnak a levéltetveket szállító hangyák. A módszer a levéltetvesedés ellen jó volt, de a fák kérgét tönkretette a ragacs, ami kishíján a gyümölcsös kipusztulásához vezetett.
A levéltetvek legtöbbször a levél fonákán csoportosulnak, mert a levélerek (edénynyalábok) lefelé tekintő részét adja a cukrot szállító háncsrész

2011. július 8., péntek

a fenyő termése a toboz

Sietősöknek: Az érett fenyőtoboz a növény elszáradt, megfásodott termős virágzata, nem pedig a termése. A tobozt felépítő tobozpikkelyek különálló termőlevelekből fejlődnek, ezek tövében ülnek a szárnyas magvak. Valódi termés mindig a termőlevelekből összeforrt termő zárt magházából fejlődik a zárvatermő növényeknél.
Erdeifenyő (Pinus sylvestris) tobozok a tűleveles hajtáson
Elmélyülésre hajlamosabbaknak: A virág és a termés növényi szaporító szervek. A virág elsőként a nyitvatermőkben alakult ki, ahová a fenyők is tartoznak. A nyitvatermők neve onnan ered, hogy női ivarú virágaikban a termőlevelek nem forrtak össze zárt termővé, magkezdeményeik szabadon, nem pedig egy zárt magházban fejlődnek. A termés csak a zárt magházból alakul ki, ezért a fenyőknek nincsen termésük. Női ivarú virágzatuk termőlevelei a tobozpikkelyek, amelyek tövében helyezkednek el a magkezdemények.
Feketefenyő (Pinus nigra) fejlődő toboza
Az „érett” fenyőtoboz valójában nem más, mint az elszáradt női virágzat, amelyből némi rázogatással hullnak ki a repítőszárnyas magvak.
Elfásodott erdeifenyő toboz
Porzós (hím) virágaik is tobozvirágzatot képeznek, amelyek nagy tömegben termelik a pollenszemeket, amik 2 légzsákot hordoznak. Ez a szelek szárnyán való terjedésüket segíti.
Feketefenyő porzós tobozvirágzatai
Feketefenyő porzós és termős tobozvirágzatai
A nyitvatermő név korábban rendszertani kategóriát is jelentett (törzs), de ma már a nyitvatermőket 4 különálló törzsbe soroljuk: cikászok, ginkófélék, gnétumfélék, fenyőfélék.

2011. június 27., hétfő

... a pincebogár bogár

Sietősöknek: A pincebogár a testét borító kitines lemezek miatt megjelenésében némiképp emlékeztet ugyan a bogarakra, de valójában a rákok közé tartozik. Erről tanúskodik számos ízeltlábuk és két pár csápjuk. A rovarok közé sorolt bogaraknak három pár lábuk és egy pár csápjuk van.
Szürke gömbászka (Armadillidium vulgare) testfelépítése
Elmélyülésre hajlamosabbaknak: A szárazföldi ászkarákokat a köznyelv tévesen pincebogaraknak nevezi. Az ászkarákok (Isopoda) alrendjébe szárazföldön és vízben élő rákok tartoznak. Latin nevük hasonló felépítésű ízeltlábaikra utal. Az 1-1,5 cm-es pincebogarak az avarban, a korhadó fák kérge alatt, a pincében tárolt krumpliszsákok alatt, a komposzthalomban is gyakoriak, ahol az elhalt növényi anyagokkal táplálkoznak. Ezzel a tevékenységükkel hozzájárulnak a humuszképződéshez.
Összegömbölyödött ászka
A többé-kevésbé lapított testű, ovális alakú állatok pálcaszerű torlábaikon menekülnek, ha megzavarják őket. Egyes fajaik védekezéskor teljesen összegömbölyödnek. Fejük közepesen nagy összetett szemeket és két egyágú csáppárt visel. A potroh hasoldali lábai a kopoltyúkat helyettesítő szárazföldi légzőszervvé, úgynevezett légcsőszervvé, vagy fehérszervvé alakultak. 
„Pincebogár” alulnézetben
Az édesvízi ászkák (Asellidae) családjába megközelítőleg 300 fajt sorolunk, amelyek közül igen sok, úgy 250 faj föld alatti vizekben él. Az ászkarákok felszíni vizekben élő legismertebb faja a közönséges víziászka (Asellus aquaticus), amelyet nem túl megnyerő kinézete miatt angolul vízi tetűnek (water louse) neveznek.
Víziászka (Asellus aquaticus)
A hátpajzs nélküli, háthasi irányban lapított állat szürkés-barnás színű, a testhossza 15 mm. Feje, amely összenőtt az első torszelvénnyel két pár csápot, szájszerveket és két összetett szemet visel. A test többi része 7 szabadon álló torszelvényből és 6 potrohszelvényből áll. A torszelvények mindegyike egy-egy pár lábat visel. Kopoltyújuk az első 5 potrohszelvény lábaiból fejlődött ki. Légzőszervüket (úszóláb) állandóan mozgatják, hogy friss, oxigéndús víz áramoljon körülötte. Az úszólábakat viselő összeolvadt szelvényeket potrohpajzsnak nevezzük. Úszni nem tudnak, a helyüket pálcalábaikon lépegetve változtatják. A víziászkák álló és lassúfolyású vizekben élnek a vízfenék növényi törmeléke között, ahol elhalt szerves anyagokkal táplálkoznak.
Víziászka alulnézetben

2011. június 19., vasárnap

… a napraforgónak nagy tányérszerű virága van

Sietősöknek: A napraforgónak nagy tányérszerűen kiszélesedő fészekvirágzata van, amely több száz virágból épül fel. A virágzat peremén virágszirmokra emlékeztető meddő (porzót és termőt nem tartalmazó) virágok vannak, míg beljebb csöves virágok sorakoznak, amelyekből egy-egy kaszat áltermés (szotyola) fejlődik.
Napraforgó ültetvény
Elmélyülésre hajlamosabbaknak: A napraforgó (Helianthus annuus) apró virágai nem egyesével állnak, hanem százával alkotnak egy fészekvirágzatot, amelyet a felületes szemlélő könnyen virágként azonosít. A fészekvirágzat tengelye ellaposodott, megvastagodott, rajta kívülről befelé nyílnak a virágok. A virágai nyelves és csöves virágok, amelyek külön-külön és együtt is előfordulhatnak a fészekben. A napraforgó fészkes virágzatának peremén erednek a meddő nyelves virágok. Ezek hiányos virágok, hiszen nem tartalmaznak ivarleveleket. A feladatuk csupán annyi, hogy élénksárga pártájukkal a virágzathoz csalogassák a beporzásban résztvevő rovarokat. A nyelves virágoktól befelé helyezkednek el a csöves virágok, amelyek magházából kaszat áltermés képződik.
A napraforgó fészekvirágzata
A fészkes katáng virágzatában csak nyelves virágok vannak, de ezek a napraforgóval ellentétben, ivarleveleket, porzókat és termőt is tartalmaznak. A fészekvirágzat kiszélesedő virágzati tengelyének alsó részét fellevél eredetű fészekpikkelyek borítják, amelyek első ránézésre csészelevelekre emlékeztetnek, de ez ne tévesszen meg senkit, mert a hasonlóság csak látszólagos.
A katáng (Cichorium intybus) fészekvirágzata
A vörös acsalapu fészekvirágzatai csak csöves virágokból állnak. A fészekvirágzatok laza fürtbe állva képeznek összetett virágzatot (fészkes fürt).
A vörös acsalapu (Petasites hybridus) fészkesvirágzatai csöves virágokból állnak

2011. június 16., csütörtök

... a burgonya gumó kicsírázik

Sietősöknek: A burgonyagumó egy módosult földalatti hajtás, nem pedig mag, ezért csírázásra sem képes. A leveles szárhoz (hajtás) hasonlóan a burgonyagumó is rügyeket hordoz, amelyekből bizonyos körülmények között fiatal hajtások fejlődhetnek.

Elmélyülésre hajlamosabbaknak: A burgonyagumó fontos szerepet tölt be az emberi táplálkozásban. Ez a földalatti hajtásmódosulat nagy mennyiségben raktároz keményítőt, amit az emésztés során képesek vagyunk alkotóelemeire, szőlőcukor molekulákká alakítani. A szőlőcukor raktározódhat a májban és az izomban glikogénként, vagy a biológiai oxidációban (sejtlégzés) lebontva energiát (ATP) szolgáltat. A burgonyagumót a másodlagosan vastagodó szárhoz és gyökérhez hasonlóan parabőr borítja, amely rétegesen válik el a növényi rész felületéről. A rügyek nem csak a föld feletti, hanem a földalatti hajtásokon is megjelennek. Így a burgonya szárgumóján is találhatók rügyek, amelyek megfelelő körülmények között kihajtanak.
Burgonyagumó részlete
Ezt a folyamatot szokták tévesen a burgonya csírázásának is nevezni, ami teljesen hibás meghatározás, hiszen a csírázás a magvak jellemzője. A magfejlődés során a megtermékenyített petesejtből (zigóta) sorozatos sejtosztódással fejlődik ki a csíra, vagy embrió, amely az egy vagy több sziklevélből, a hajtásrendszert kialakító rügyecskéből és a gyökérrendszert létrehozó gyököcskéből áll.
Burgonyagumó rügyeiből fejlődő fiatal hajtások