Sietősöknek: A pincebogár a testét borító kitines lemezek miatt megjelenésében némiképp emlékeztet ugyan a bogarakra, de valójában a rákok közé tartozik. Erről tanúskodik számos ízeltlábuk és két pár csápjuk. A rovarok közé sorolt bogaraknak három pár lábuk és egy pár csápjuk van.
Szürke gömbászka (Armadillidium vulgare) testfelépítése
Elmélyülésre hajlamosabbaknak: A szárazföldi ászkarákokat a köznyelv tévesen pincebogaraknak nevezi. Az ászkarákok (Isopoda) alrendjébe szárazföldön és vízben élő rákok tartoznak. Latin nevük hasonló felépítésű ízeltlábaikra utal. Az 1-1,5 cm-es pincebogarak az avarban, a korhadó fák kérge alatt, a pincében tárolt krumpliszsákok alatt, a komposzthalomban is gyakoriak, ahol az elhalt növényi anyagokkal táplálkoznak. Ezzel a tevékenységükkel hozzájárulnak a humuszképződéshez.
Összegömbölyödött ászka
A többé-kevésbé lapított testű, ovális alakú állatok pálcaszerű torlábaikon menekülnek, ha megzavarják őket. Egyes fajaik védekezéskor teljesen összegömbölyödnek. Fejük közepesen nagy összetett szemeket és két egyágú csáppárt visel. A potroh hasoldali lábai a kopoltyúkat helyettesítő szárazföldi légzőszervvé, úgynevezett légcsőszervvé, vagy fehérszervvé alakultak.
„Pincebogár” alulnézetben
Az édesvízi ászkák (Asellidae) családjába megközelítőleg 300 fajt sorolunk, amelyek közül igen sok, úgy 250 faj föld alatti vizekben él. Az ászkarákok felszíni vizekben élő legismertebb faja a közönséges víziászka (Asellus aquaticus), amelyet nem túl megnyerő kinézete miatt angolul vízi tetűnek (water louse) neveznek.
Víziászka (Asellus aquaticus)
A hátpajzs nélküli, háthasi irányban lapított állat szürkés-barnás színű, a testhossza 15 mm . Feje, amely összenőtt az első torszelvénnyel két pár csápot, szájszerveket és két összetett szemet visel. A test többi része 7 szabadon álló torszelvényből és 6 potrohszelvényből áll. A torszelvények mindegyike egy-egy pár lábat visel. Kopoltyújuk az első 5 potrohszelvény lábaiból fejlődött ki. Légzőszervüket (úszóláb) állandóan mozgatják, hogy friss, oxigéndús víz áramoljon körülötte. Az úszólábakat viselő összeolvadt szelvényeket potrohpajzsnak nevezzük. Úszni nem tudnak, a helyüket pálcalábaikon lépegetve változtatják. A víziászkák álló és lassúfolyású vizekben élnek a vízfenék növényi törmeléke között, ahol elhalt szerves anyagokkal táplálkoznak.
Víziászka alulnézetben
Lassan haladó vagyok. Ez már a harmadik bejegyzés és csak most jöttem rá a blog logikájára. Eddig is különösen tetszett, de most, hogy ráadásul még a "tantusz is leesett" - le vagyok nyűgözve!
VálaszTörlés