... a pincebogár bogár

Sietősöknek: A pincebogár a testét borító kitines lemezek miatt megjelenésében némiképp emlékeztet ugyan a bogarakra, de valójában a rákok közé tartozik. Erről tanúskodik számos ízeltlábuk és két pár csápjuk. A rovarok közé sorolt bogaraknak három pár lábuk és egy pár csápjuk van.

Szürke gömbászka (Armadillidium vulgare) testfelépítése

Elmélyülésre hajlamosabbaknak: A szárazföldi ászkarákokat a köznyelv tévesen pincebogaraknak nevezi. Az ászkarákok (Isopoda) alrendjébe szárazföldön és vízben élő rákok tartoznak. Latin nevük hasonló felépítésű ízeltlábaikra utal. Az 1-1,5 cm-es pincebogarak az avarban, a korhadó fák kérge alatt, a pincében tárolt krumpliszsákok alatt, a komposzthalomban is gyakoriak, ahol az elhalt növényi anyagokkal táplálkoznak. Ezzel a tevékenységükkel hozzájárulnak a humuszképződéshez.

Összegömbölyödött ászka

A többé-kevésbé lapított testű, ovális alakú állatok pálcaszerű torlábaikon menekülnek, ha megzavarják őket. Egyes fajaik védekezéskor teljesen összegömbölyödnek. Fejük közepesen nagy összetett szemeket és két egyágú csáppárt visel. A potroh hasoldali lábai a kopoltyúkat helyettesítő szárazföldi légzőszervvé, úgynevezett légcsőszervvé, vagy fehérszervvé alakultak. 

„Pincebogár” alulnézetben

Az édesvízi ászkák (Asellidae) családjába megközelítőleg 300 fajt sorolunk, amelyek közül igen sok, úgy 250 faj föld alatti vizekben él. Az ászkarákok felszíni vizekben élő legismertebb faja a közönséges víziászka (Asellus aquaticus), amelyet nem túl megnyerő kinézete miatt angolul vízi tetűnek (water louse) neveznek.

Víziászka (Asellus aquaticus)

A hátpajzs nélküli, háthasi irányban lapított állat szürkés-barnás színű, a testhossza 15 mm. Feje, amely összenőtt az első torszelvénnyel két pár csápot, szájszerveket és két összetett szemet visel. A test többi része 7 szabadon álló torszelvényből és 6 potrohszelvényből áll. A torszelvények mindegyike egy-egy pár lábat visel. Kopoltyújuk az első 5 potrohszelvény lábaiból fejlődött ki. Légzőszervüket (úszóláb) állandóan mozgatják, hogy friss, oxigéndús víz áramoljon körülötte. Az úszólábakat viselő összeolvadt szelvényeket potrohpajzsnak nevezzük. Úszni nem tudnak, a helyüket pálcalábaikon lépegetve változtatják. A víziászkák álló és lassúfolyású vizekben élnek a vízfenék növényi törmeléke között, ahol elhalt szerves anyagokkal táplálkoznak.

Víziászka alulnézetben

… a napraforgónak nagy tányérszerű virága van

Sietősöknek: A napraforgónak nagy tányérszerűen kiszélesedő fészekvirágzata van, amely több száz virágból épül fel. A virágzat peremén virágszirmokra emlékeztető meddő (porzót és termőt nem tartalmazó) virágok vannak, míg beljebb csöves virágok sorakoznak, amelyekből egy-egy kaszat áltermés (szotyola) fejlődik.

Napraforgó ültetvény

Elmélyülésre hajlamosabbaknak: A napraforgó (Helianthus annuus) apró virágai nem egyesével állnak, hanem százával alkotnak egy fészekvirágzatot, amelyet a felületes szemlélő könnyen virágként azonosít. A fészekvirágzat tengelye ellaposodott, megvastagodott, rajta kívülről befelé nyílnak a virágok. A virágai nyelves és csöves virágok, amelyek külön-külön és együtt is előfordulhatnak a fészekben. A napraforgó fészkes virágzatának peremén erednek a meddő nyelves virágok. Ezek hiányos virágok, hiszen nem tartalmaznak ivarleveleket. A feladatuk csupán annyi, hogy élénksárga pártájukkal a virágzathoz csalogassák a beporzásban résztvevő rovarokat. A nyelves virágoktól befelé helyezkednek el a csöves virágok, amelyek magházából kaszat áltermés képződik.

A napraforgó fészekvirágzata

A fészkes katáng virágzatában csak nyelves virágok vannak, de ezek a napraforgóval ellentétben, ivarleveleket, porzókat és termőt is tartalmaznak. A fészekvirágzat kiszélesedő virágzati tengelyének alsó részét fellevél eredetű fészekpikkelyek borítják, amelyek első ránézésre csészelevelekre emlékeztetnek, de ez ne tévesszen meg senkit, mert a hasonlóság csak látszólagos.

A katáng (Cichorium intybus) fészekvirágzata

A vörös acsalapu fészekvirágzatai csak csöves virágokból állnak. A fészekvirágzatok laza fürtbe állva képeznek összetett virágzatot (fészkes fürt).

A vörös acsalapu (Petasites hybridus) fészkesvirágzatai csöves virágokból állnak

... a burgonya gumó kicsírázik

Sietősöknek: A burgonyagumó egy módosult földalatti hajtás, nem pedig mag, ezért csírázásra sem képes. A leveles szárhoz (hajtás) hasonlóan a burgonyagumó is rügyeket hordoz, amelyekből bizonyos körülmények között fiatal hajtások fejlődhetnek.

Elmélyülésre hajlamosabbaknak: A burgonyagumó fontos szerepet tölt be az emberi táplálkozásban. Ez a földalatti hajtásmódosulat nagy mennyiségben raktároz keményítőt, amit az emésztés során képesek vagyunk alkotóelemeire, szőlőcukor molekulákká alakítani. A szőlőcukor raktározódhat a májban és az izomban glikogénként, vagy a biológiai oxidációban (sejtlégzés) lebontva energiát (ATP) szolgáltat. A burgonyagumót a másodlagosan vastagodó szárhoz és gyökérhez hasonlóan parabőr borítja, amely rétegesen válik el a növényi rész felületéről. A rügyek nem csak a föld feletti, hanem a földalatti hajtásokon is megjelennek. Így a burgonya szárgumóján is találhatók rügyek, amelyek megfelelő körülmények között kihajtanak.

Burgonyagumó részlete

Ezt a folyamatot szokták tévesen a burgonya csírázásának is nevezni, ami teljesen hibás meghatározás, hiszen a csírázás a magvak jellemzője. A magfejlődés során a megtermékenyített petesejtből (zigóta) sorozatos sejtosztódással fejlődik ki a csíra, vagy embrió, amely az egy vagy több sziklevélből, a hajtásrendszert kialakító rügyecskéből és a gyökérrendszert létrehozó gyököcskéből áll.

Burgonyagumó rügyeiből fejlődő fiatal hajtások